Tetőzik a tavasz

Már én is virágba borultam.

Bejutottak

A honi közállapotokat remekül lehet jellemezni a tegnapi választás körülményeivel és eredményével.

1) Este hétkor nem lehetett lezárni az urnákat, mert a nem lakóhelyükön szavazók még hosszú sorokban várták, hogy élhessenek állampolgári látszatjogukkal. (Kifejezést kérésre külön megmagyarázom.) Hogyhogy? A Hivatal nem tudta, hányan fognak (máshol) szavazni? Vagy mi? Netán az állampolgári közönyre épített? Hogy majd százezren legyintenek, hogy úgysem mennek el szavazni?
Külön alpont a Rádió akkori műsora. „Igen... még mindig hosszú sorok állnak... hívjuk az OVB... munkatársunk... – púp-púp-púp  – Megszakadt a vonal... – Halló, itt vagyunk. Jó a hangulat. Néhány spanyol fiatal is itt van... nem tudják, mi az a Fidesz, de jól érzik magukat... lacikonyha is van”. Uhh!

2) Nyert a Fidesz, és bent van a Jobbik. Ez marha nagy baj. Jobbikék látszólag ellenzékben vannak, de ne legyenek illúzióink, ez az ellenzékiség annyira lesz az, amennyire szakszervezetek voltak a rendszerváltás előtti azonos nevű pártkinövések. Innentől a fékek gyakorlatilag ki vannak oldva, innentől bármit meg lehet csinálni, egészen a finomkodóan csak etnikai tisztogatásnak nevezett pogromokig. De hogy újra lesz Magyar Gárda, abban biztos vagyok.
Hogy a gazdasági életben mi lesz, arra csak tippem van. Úgy képzelem, a mostani programot sürgősen leállítják – mert azt a rossz fiúk csinálták –, az újjal viszont becsődölnek, így Magyarországból hamarosan afféle dél-amerikai diktatúra válik.
De a választás eredménye túlmutat a Parlamenten. Az, hogy egy fasiszta párt bekerülhetett, a választók mentális álapotát is mutatja.
Persze, minderre lehet mondani, hogy ez a képviseleti demokrácia, akire többen szavaztak, az kerül be, és a vesztést jó demokrataként emelt fővel el kell fogadni. Csakhogy én elsősorban nem jó demokrata akarok lenni, hanem félelem nélküli állampolgár.

Öntsünk tiszta vizet a pohárba!

Szűkebb pátriámban havonta megjelenik egy újság, a Helyi Provinciális. Ennek egyik, ez év eleji számában fizetett hirdetés jelent meg a Helyi Vízszolgáltatótól. Íme (katt!):

Ezt a szöveget egyébként minden, azhavi vízszámlába is betették, illetve legyünk pontosak: én kaptam. Bosszantott a dolog, mint minden olyan jelenség, amikor egy szolgáltató fogja magát és hatóságot játszik, ebből következően pedig engem mint vásott kölköt kezel, akit móresre kell tanítani. Ezúton jelentem, nem vagyok érintett a dologban. Ha vannak vétkesek, tessék őket kirakni egy-egy kalodában közszemlére, vagy ha ez sérti a személyiségi jogokat, akkor indítsanak eljárást ellenük. Esetleg úgy, hogy név nélkül közlik, ennyi és ennyi esetben találtak szabálysértést. De hogy egy egész települést leckéztessenek, az durva.

(Tényleg csak zárójelben: a csapadékvíz elvezetése nincs megoldva, ezért vizesednek a házak. Az sem világos, mivel is károsítja súlyosan a csapadékvíz a csatornahálózatot.)

Mindezért nem kezdtem volna bele a posztba. Hanem a Helyi Provinciális egy vagy két hónappal későbbi számában ismét jelentkezett a szolgáltató. Íme (katt!):

Túl azon, hogy az adatok feléről gőzöm nincs, mit jelenthet, van egy másik halmaz is, amelyikről meg azt gondolom, semmi közöm hozzá, ezt ne rajtam verjék le. Talán még ezt is annyiban lehetne hagyni, csakhogy szűkebb pátriámban a víz hírhedten kemény. A vízmelegítőket negyedévente vízkőtleníteni kell. (Vagy veszel százezrekért vízlágyító berendezést.) Nem akarok nem létező jogszabályokra hivatkozni, mint annyian teszik, úgyhogy csak kérdem, nincs passzus, amely kötelezné a szolgáltatót a víz minőségi mutatóinak (pl. keménység) szinten tartására?

A hab a tortán. Már többedszer kapok olyan számlát, amin ott a záradék: "becsült érték". Érdekes módon ezek a becsült értékek mindig magasabbak a tényleges óraállásnál. Semmi gond, mert a legközelebbi leolvasásánál (két hónap múlva) jóváírják a túlfizetést. Az, hogy valaminő kamat ketyeg-e, nem érdekli a szolgáltatót. Ha én tartozom (sajnos, kerültem már ebbe a helyzetbe), akkor a késedelmesen befizetett összeget időarányos kamat terheli. Szóval, ez van itt és most.

Ez itt az állatorvosi ló

Rajta demonstrálják pl. a méregmirigy-gyulladást, a tracheatágulást, a zúzarepedést és az úszóhólyagfekélyt.

A kivert biztosíték

Először valami kedélyes irományt akartam idevázolni a jobbikosoknak. Hogy őrjöngjenek kedvükre, radikális változást követelve meg ilyesmi, de ezt a „nép nevében”-t talán hagyjuk. Abba most hosszadalmas volna belemenni, létezik-e egyáltalán „nép” mint olyan. De mondjuk, létezik, akkor viszont én is része vagyok. Hát az én nevemben ti ne üvöltözzetek! Megítélésem szerint annyi közötök van a néphez, mint Csurkának és bandájának magyarsághoz, igazsághoz és élethez.
Mondom, valami lájtosat akartam írni az „előbb törüljétek meg az orrotokat” végkicsengéssel.
Csakhogy közben kaptam valamit.

Szóval, itt tartunk. Abba sem mennék bele, hogyan, ki mindenkinek köszönhetően jutottunk el idáig. De a Nagy és Elegáns Társaság, amely a báltermet a tahók számára is megnyitotta, most ne fintorogjon, ha utóbbiak szaga kezd orrfacsaróvá válni.

Hatalmas lúdtalp,

utálom, de együtt kell élnem vele. De az együttélés nem elég, foglalkoznom is kell vele. A betétem elavult, ki kell cseréltetni. Ehhez kell beutaló az ortopédiára (a háziorvostól), és majd az ortopédus felírja a betétet. (Illetve ajánlást tesz rá, ld. a legutolsó mondatot.) Odáig, hogy az ortopédiára időpontot kapjak, minden simán ment. (Csak én nem mentem simán, mert lúdtalpas vagyok; nem tudom, említettem-e már.) Az időpont tegnap 14:10.
Időre odaértem, betegirányító, TAJ-kártya, rendben, menjek ide és ide (másik épület). A másik épületben hatalmas tömeg, hogy fogják itt az időpontot tartani? (Spoiler: sehogy.) Az összes ajtóra – az egy Ultrahangos vizsgáló kivételével – Reumatológia volt kiírva. Valamelyik ajtó nyílt, kijött egy rendkívül csúnya asszisztensnő, akit megkérdeztem, hogy melyik ajtónál várjak, ha ortopédiai beutalóm van.
– Itt, ennél, amint az (– epésen –) ki is van írva.
– Ja, tényleg, bocsánat.
Mert az ajtó mellett, a falon csakugyan ott volt, hogy Dr. Ez-és-ez, ortopédiai szakember. (Mint a kondíciók listájában az apróbetűs záradékok.) Azzal együtt kezdtem fölforrni, mert az epés appendix semmi új információt nem hordozott, viszont általa el lehetett sütni egy kioktató hangú kiszólást. És szépen turbóztam az agyam, aminek a végén (nem az agyam, a turbózás végén) már ott tartottam, hogy bocs, de a pénzemért lehetek én akármilyen hülye is.
Amúgy volt időm turbózkodni, mert elég lassan haladtunk, ráadásul néhány pimasz sikerrel alkalmazta a „kérem szépen, én csak szeretnék valamit megkérdezni” mottójú életkönnyítést. Kb. ötven perc várakozás után bekerültem az ortopédus orvoshoz, aki szakszerűen és gyorsan ellátott. Ezt gúny és él nélkül mondom, de azért volt a dolognak egyfajta megnyugtató, már-már terápiás hangulata.
– Mutassa a lábát!
Mutatom.
– Ejha!
Megkaptam az ajánlást (új) lúdtalpbetétre. Búcsúzáskor még odaszóltam a kis csúfságnak, hogy elnézést, amiért kérdeztem, de ha a legtöbb ajtóra Reumatológia van kiírva, akkor talán életszerű az érdeklődésem. Semmi baj, felelte amaz, rám se pillantva, így fordítva szemrehányásomat meghunyászkodásra. Ügyes.
Ezek után vissza a betegirányítós épületbe, ott van egy gyógyászati segédeszközöket forgalmazó káefté vagy mi. Kopogok, benyitok, kis türelmet, rögtön. Egy idő múlva kijött az előző kuncsaft, de nem szóltak, hogy akkor tessék. Majd kopogott és bement egy nő, aki utánam érkezett. Erre már bekéretőztem, hogy csókolom, én is ide várok. Persze, persze, legyek egy kis türelemmel. Végül kijött a nő, elnézést kért (tényleg nem tudhatta, hogy én hova várok), bemehettem, mintát vettek, nagyszerű.
A lehetőségek. A meglévő betétet (ez fémből van) javítják-kalapálják fel, illetve helyre, 800 forint. Csinálnak újat fémből, ötezer-valamennyiért. Csinálnak újat üvegszálas műanyagból hétezer-valamennyiért. Ez utóbbiról tudni kell, hogy sokkal hamarabb tönkremegy, mint a fém. Nem tűnik élelmes üzletpolitikának ezt forgalmazni, de hát ők tudják. Az első két verziót választottam.
Kb. fél négykor szabadultam. Megjegyzem, a betét nem vényköteles. Lehet, hogy rögtön a betéteseknél is kezdhettem volna.

A legfrissebb hoax I.

Az APEH változtatni készül a szabályokon. A változás szerint 2012-től a visszatérített adó is jövedelemnek tekintendő, tehát a következő évi bevallásban azt is fel kell tüntetni, mert az is be fog számítani az adóalapba.