a közelmúltban, ennek alkalmából készült az alábbi. Szorított az idő, úgyhogy nem egészen az lett a végeredmény, aminőt elvártam. Úgy is mondhatnám, ez nem végleges változat, csak hát tudom, nem fogom tovább csiszolgatni.
Amíg
te a hajó tatján
kémleled
a sós habokat,
én
szívesen megmutatnám
kikötőnket,
városomat.
Jobbra
fordulsz, itt a templom,
előtte
a széles főtér.
Balra
(vagy még messzebb, nem t’om)
korcsma,
hová harminc fő fér.
Tovább
megyünk, ott a piac.
Nem
tér, hanem széles allée.
Mennyi
stand és mennyi kioszk!
Bográcsokban
fő a hallé.
Kiabál
a sok-sok árus,
nagy
a lárma, nagy a ricsaj,
és
ha étel hullik, máris
ott
kering sok éhes sirály.
És
a girbe-gurba utcák!
Tanúi
letűnt koroknak.
Mintha
fel a hegyre huznák,
szeszélyesen
kunkorognak.
Látod
a sok mokány házat?
Némelyikbe
úgy bemennék
megszemlélni
a favázat,
mit
barnára fest az emlék.
Amíg
te kibontott hajjal
figyeled
a sós habokat,
s
incselkedsz a delfinrajjal,
félbehagyom
leltáromat.
Én
tervezek, de te végezz!
Vond
le lassan vitorládat,
készülődj
a kikötéshez:
már
elég ideje várlak.
