2012. május 29., kedd

Volt egy névnap

a közelmúltban, ennek alkalmából készült az alábbi. Szorított az idő, úgyhogy nem egészen az lett a végeredmény, aminőt elvártam. Úgy is mondhatnám, ez nem végleges változat, csak hát tudom, nem fogom tovább csiszolgatni.

Amíg te a hajó tatján
kémleled a sós habokat,
én szívesen megmutatnám
kikötőnket, városomat.

Jobbra fordulsz, itt a templom,
előtte a széles főtér.
Balra (vagy még messzebb, nem t’om)
korcsma, hová harminc fő fér.

Tovább megyünk, ott a piac.
Nem tér, hanem széles allée.
Mennyi stand és mennyi kioszk!
Bográcsokban fő a hallé.

Kiabál a sok-sok árus,
nagy a lárma, nagy a ricsaj,
és ha étel hullik, máris
ott kering sok éhes sirály.

És a girbe-gurba utcák!
Tanúi letűnt koroknak.
Mintha fel a hegyre huznák,
szeszélyesen kunkorognak.

Látod a sok mokány házat?
Némelyikbe úgy bemennék
megszemlélni a favázat,
mit barnára fest az emlék.

Amíg te kibontott hajjal
figyeled a sós habokat,
s incselkedsz a delfinrajjal,
félbehagyom leltáromat.

Én tervezek, de te végezz!
Vond le lassan vitorládat,
készülődj a kikötéshez:
már elég ideje várlak.

1 megjegyzés: