Ahogy elnézem

Vészesen fogy a magyar. A nem magyarok meg szaporodnak, mint a nyulak. A Jobbik lát megoldást a problémára (mind a kettőre). Az első szerint neho'mmár a nő döntsön a magzata kihordásáról! Meg kell a dolgot szabályozni! És mivel a Jobbik csak látszatellenzék, nem látszik semmi akadálya a szabályozás keresztülverésének.

Isten bizony nem akarok cinikus lenni, de ez vajon nem azt fogja eredményezni, hogy megszületik az abortuszturizmus?

Bejutottam a középdöntőbe

Az úgy volt, hogy valami több éve elő-előjövő tompa fájdalom miatt a gyanú árnyéka a prosztatámra is rávetült. Miután a második ultrahang nagyobbnak mutatta, mint az első, háziorvosom urológushoz irányított. A kéznél lévő urológusból nem kértem, mert

1) túlságosan nyers a modora (bár az ilyesmit szoktam tudni kezelni);

2) piszkos a körme (ezt meg hadd ne én kezeljem).

Így esett a választás Papp György professzorra. 

Vagy 25 éve egy varikokéle jóvoltából volt szerencsém a kése alá feküdni. Jó és megbízható orvost ismertem meg benne. Nem sokat változott, illetve, ahogy elnézem, kevesebbet öregedett, mint én. Az ő stílusa is nyers, de máshogy. Ezt kedvelem.

 – No, Rozália, akkor most legyen szíves Szőrfülű urat ledöfni, addig én előkészülök a vizsgálatra.

(Rozika az asszisztens, a ledöfés a vérvételre vonatkozik, a vizsgálat meg a prosztata manuális obszervációja.)

 – Hol is van az a rozsdás tűnk, amit a múltkor vettünk a lengyel piacon?

Persze, lehet, hogy akad, akinek ez túlságosan kedélyeskedő, nekem még belefért. (És lehet, hogy a prof. meg is válogatja, kivel mit süt el.)

A manuális vizsgálatról megígérte, hogy egyáltalán nem lesz kellemetlen, „tekintve, hogy én csinálom”. Tényleg egész tűrhető volt, ámbár azt hiszem, az anális szexet ezután is jól tudom nélkülözni. De ami a fődolog, hogy semmi elváltozás nem mutatkozott. Erre utal a bejegyzés címe. 

El lehet bukni még a vérvizsgálat eredményén (bár bízom benne, hogy ha aggasztó lenne, akkor már utánam nyúltak volna), és az ápr. 18-án esedékes vese-ultrahangon. Egyelőre azonban egy konkrét eredmény van, és az jó!

A tavasz első hátulütője

Tüntetés

Tegnap én is ott voltam a tüntetésen a Szabad sajtó útján. Olyan igazi, szép, szívet melengető tüntetés volt, valódi márciusban. 

Kicsit részletesebben: szép tüntetés volt, igen gyenge szónokokkal. Ráadásul mindenki nagyjából ugyanazt mondta el. Ami már-már unalmasba fordult, amikor a kiváló lengyel újságíró szavait még tolmácsolni is kellett.

Persze, mondhatjuk (és magam is vallom), hogy ha alapvető jogokról van szó, akkor a mondanivalót nem lehet elégszer elismételni. Továbbá, amikor a tenyérbemászó butaság és hatalmi arrogancia ül tort, akkor – szükségképpen – a rájuk adott válasz sem lehet túl okos.

Hogy konkrétummal is előálljak, ha Fanyarország miniszterelnöke olyant bír mondani, hogy 1848-ban Bécs zsarnoksága alól szabadultunk, deellenbenezzelszemben ma meg Brüsszel akar diktálni nekünk, akkor talán nem lövünk bakot, ha tenyérbemászó butaságról és hatalmi arroganciáról beszélünk. NB. a miniszterelnököt (vagy librettistáját) valamelyik tanácsadó figyelmeztethette volna, hogy a Habsburg-monarchia részének lenni nem volt népszavazás kérdése, ellentétben az EU-tagsággal. (Az meg különösen pikáns, ha a soros elnökséget ellátó ország kormányfőjeként beszélünk ilyen faszságokat.)

Szóval, kellett ez a tüntetés.

Voltak zenék is. Számomra ismeretlen zenekarok-énekesek léptek föl, aminek örültem, mert ez mutatja, hogy a fölvetődő problémák iránt az a korosztály sem közömbös, amelyik már beleszületett a rendszerváltásba. Mondjuk, én örültem volna, ha Koncz Zsuzsa és Bródy János is szerepel.

Aztán este a rádióban, a hírekben tízezres nagyságrendről beszéltek, és nem dőlt be a stúdió fala.  

Ahol éppen tartunk

1) Jött egy kérdőív. A borítékon a feladó: MAGYARORSZÁG KORMÁNYA (mármint megbízásából stb.). Na most, ez a szószerkezet egy egész órakor elmondott hírekben elmegy (bár ott is pongyola), de egy kvázi hivatalos postai küldeményben...? Kínos, hogy nekem, a mezei állampolgárnak kell emlékeztetnem a hatalom birtokosait, hogy ez a fogalom, „Magyarország”, meglehetősen komplex. Ha egy testület ennek a földrajzi-történelmi-kulturális és a jóég tudja, még mikből összeállt rendszernek akar a kormánya lenni, az nagyfokú hatalmi mohóságról árulkodik. Én a Magyar Köztársaság jelenlegi kormányáért sem rajongok, de a legitimitásukat nem vonom kétségbe.

2) Hírek. Az Alkotmány új neve Nemzeti Alaptörvény lesz. Azt kérdi a feleségem, mi a baj az „alkotmány” kifejezéssel. Mondtam, nem tudom, hacsak az nem, hogy Kádár és Gyurcsány idején is ez volt használatban. No de, ellenkezik a párom, már jóval Kádár előtt is használatban volt. Erre már az asztalra ütöttem: „Igen, de ezek bemocskolták. Monnyanak le!” Ezen jót (=keserűt) kacagtunk.

3) Ugyanott. A Nemzeti Alaptörvény első fejezete a Nemzeti Hitvallás lesz. Nabazmeg. Aki annyira naiv, hogy megkérdi, mi a baj, hát az jó is lehet, annak csak annyit mondok: Probatbicol... izé, nem ezt, hanem hogy a Legfelsőbb Bíróság mostantól Kúria lesz. (Gondolom, két pillanat alatt megszületnek majd az obligát szóviccek.) Úgyhogy nagyjából sejthető, mi várható ettől a krédótól.

4) Egy ismerősöm a Face-livre-ről (na, vajon ez mi?) bedobott egy felhívást, hogy ideje lenne már lebontani a gellérthegyi Szabadság-szobrot, és a helyébe Magyarország Nagyasszonyát tenni. (Talán nem kell mondjam, hogy ez az illető villámgyorsan megszűnt az ismerősöm lenni.)

Apai elfogultság

A következő rajz alkotója Szőrfülűfi Dorka.

Kültelki szolárium

Hommage à B. B.

Ide jár mind, a garázda csőcselék,

így aztán gyakoriak a csőcserék.