Az úgy volt, hogy valami több éve elő-előjövő tompa fájdalom miatt a gyanú árnyéka a prosztatámra is rávetült. Miután a második ultrahang nagyobbnak mutatta, mint az első, háziorvosom urológushoz irányított. A kéznél lévő urológusból nem kértem, mert
1) túlságosan nyers a modora (bár az ilyesmit szoktam tudni kezelni);
2) piszkos a körme (ezt meg hadd ne én kezeljem).
Így esett a választás Papp György professzorra.
Vagy 25 éve egy varikokéle jóvoltából volt szerencsém a kése alá feküdni. Jó és megbízható orvost ismertem meg benne. Nem sokat változott, illetve, ahogy elnézem, kevesebbet öregedett, mint én. Az ő stílusa is nyers, de máshogy. Ezt kedvelem.
– No, Rozália, akkor most legyen szíves Szőrfülű urat ledöfni, addig én előkészülök a vizsgálatra.
(Rozika az asszisztens, a ledöfés a vérvételre vonatkozik, a vizsgálat meg a prosztata manuális obszervációja.)
– Hol is van az a rozsdás tűnk, amit a múltkor vettünk a lengyel piacon?
Persze, lehet, hogy akad, akinek ez túlságosan kedélyeskedő, nekem még belefért. (És lehet, hogy a prof. meg is válogatja, kivel mit süt el.)
A manuális vizsgálatról megígérte, hogy egyáltalán nem lesz kellemetlen, „tekintve, hogy én csinálom”. Tényleg egész tűrhető volt, ámbár azt hiszem, az anális szexet ezután is jól tudom nélkülözni. De ami a fődolog, hogy semmi elváltozás nem mutatkozott. Erre utal a bejegyzés címe.
El lehet bukni még a vérvizsgálat eredményén (bár bízom benne, hogy ha aggasztó lenne, akkor már utánam nyúltak volna), és az ápr. 18-án esedékes vese-ultrahangon. Egyelőre azonban egy konkrét eredmény van, és az jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése