2010. március 30., kedd

A kivert biztosíték

Először valami kedélyes irományt akartam idevázolni a jobbikosoknak. Hogy őrjöngjenek kedvükre, radikális változást követelve meg ilyesmi, de ezt a „nép nevében”-t talán hagyjuk. Abba most hosszadalmas volna belemenni, létezik-e egyáltalán „nép” mint olyan. De mondjuk, létezik, akkor viszont én is része vagyok. Hát az én nevemben ti ne üvöltözzetek! Megítélésem szerint annyi közötök van a néphez, mint Csurkának és bandájának magyarsághoz, igazsághoz és élethez.
Mondom, valami lájtosat akartam írni az „előbb törüljétek meg az orrotokat” végkicsengéssel.
Csakhogy közben kaptam valamit.

Szóval, itt tartunk. Abba sem mennék bele, hogyan, ki mindenkinek köszönhetően jutottunk el idáig. De a Nagy és Elegáns Társaság, amely a báltermet a tahók számára is megnyitotta, most ne fintorogjon, ha utóbbiak szaga kezd orrfacsaróvá válni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése