Havazik

Új blog, első bejegyzés ("édes naplóm...") satöbbi. Éppen megint havazik, ami tulajdonképpen nem rossz, szeretem a havat. Ha a fűtésszámlára gondolok, akkor már nem szeretem annyira. Négy éve nem volt ennyire kemény a tél, de március közepén egyszer még visszajött, éppen úgy, mint most. Akkor született ez a gyerekvers (eredetileg Csukás Istvánnak ajánlva).

Furcsa történet

Furcsa, de havazik megint.
Sok felnőtt dühösen legyint:
„Hogy nem akar tavasz lenni,
A falnak kell ettől menni!

Így nem hajt ki egy virágunk,
Csak mit papírból kivágunk!”
Ilyenformán mérgelődnek
Közepén a délelőttnek.

Délutánra még nagyobb a
Szitkozódás balra-jobbra.
„Mér’ havazik, mér’? Könyörgök,
Elvihetné már az ördög!”

Hanem a dühös bosszúság
Késő este tetőre hág.
Nem elég ez a havazás,
Újra eljött a Mikulás!

Szülők néznek az ablakon.
„Újabb ünnepi alkalom.
Dió, csoki, piros holmi,
Lehet megint vásárolni.”

Mert a Télapó nem teszi.
Ő hozza, de apa veszi
A sok drága ajándékot,
Édességet és játékot.

De a Mikulás is ordít,
Ostorával odacsördít
Jávorszarvasok hátára,
Az utca szeme láttára.

Ennek vajon mi az oka,
Hogy dühöng, és csattog foga?
Miért, hogy az öklét rágja,
Puttonyát a földre vágja?

Mi történt hát? Elmondhatom.
Füleljetek ide nagyon.
Jávorszarvas olyan fajta,
Mindig a havat kutatja.

Oda, ahol havat észlel,
Indul sebbel-lobbal, széllel.
Nemrég járt itt? Az nem számít.
Havat érez, hát nem tágít,

Úgy érzi, hogy ott van dolga,
Akkor is, ha tavasz volna.
Télapó máshova menne,
Feladata máshol lenne,

Ám hiába zsörtölődik,
Jávor azzal nem törődik.
Télapónak rőt a képe,
Látja ezt az utca népe.

„Nem arra, te rusnya állat!
Csapjon beléd az utálat!”
Télapó így toporzékol,
S még borultabb lesz az égbolt.

Aztán tovább áll a szánja,
Felnőttek közt egy se’ szánja.
Csak a kicsik lelkesednek,
S a száncsengők csendesednek.

.....................2006. március közepén