2010. március 12., péntek

Újra működik a szőrfül!

Merthogy baj volt vele. Másfél-két hónapja tapasztaltam, hogy ébredés után be van dugulva a bal fülem, annyira, hogy kívülről (fültő felől) rámasszírozva is le tudom zárni alla Hippopotamus. Ezzel még csak ellettem ("elvan", nem pedig "szül" értelemben) volna valahogy, de észrevettem, hogy a bal oldalról eltűntek a magas hangok. Ha összedörzsöltem három ujjam vagy a két tenyerem, az a jobb fülben szép, élesen zizegett, a balban meg valami tompa izé szólt. Mondok, ennek fele sem tréfa, nemcsak azért, mert a hangok szerelmese vagyok (még ha ez fellengzősen hangzik is), de a fülem történetesen munkaeszköz is, óriási baj lenne, ha.
Úgyhogy orvos. Ma jutottam el. A megbeszélt időponthoz képest egy óra késéssel jutottam be a rendelőbe. Nincs, kérem, semmi baj, csak egy dugó fülzsírból, mindjárt kitisztítjuk. Nővér, langyos víz, hatalmas fecskendő. Kitisztít, megmutat, gusztustalan. Kérdem, hogy keletkezett ez, mert a tisztálkodásomat illetően igényesnek tartom magam. Paraffinolajat kell bele önteni, akkor jó lesz. Szóval, egyenes választ nem kaptam a kérdésre. Viszont el kell majd mennem hallásvizsgálatra is (időpont több mint egy hónap múlva), mert ki tudja...
No, de most sokkal jobb. Bár nem akarok disszimulálni, még mindig nem hallom a magasakat teljesen egyformán a két fülemmel, de talán helyreáll.

4 megjegyzés:

  1. 1.) Emp-emp, drukk-drukk.

    2.) Egy régi, de örök:

    Fülészeten:

    - Milyen a hallása?
    - Evangélikus.
    - Nem a vallása, a hallása!
    - Ja, a hallásom? Annak semmi baja, hála Istennek!

    VálaszTörlés
  2. 1.) Nagyon köszi.
    2.) Isten látja lelkemet, nem néztem meg a kommentet, amikor megírtam a következő posztot.

    VálaszTörlés
  3. Az "Isten látja lelkemet"-ről ugrott be egy régi kedvenc:

    Másik fekhelyen mosolygós öreg, piros arcával, ősz szakállával illusztrációja lehetne Tolsztoj novellájának a három balga szentről, a szigeten. Kéken, derülten néz körül. Mosolyogva hallgatja diagnózisát, hogy dementia senilis és a többi, és hogy Istennel szokott beszélgetni. Ezt mindjárt meg is erősíti, egyenesen, szinte haptákban imára tartott kezeit felemeli, ég felé veti tekintetét, figyel, aztán mormogni kezd, megáll, megint figyel, megint mormog. Válaszol a "hangnak", néha erőlködést látni, hogy jól megértse, fülét hegyezi, integet fejével. Reszketős hangon, de szívesen válaszol a kérdésre, jól érzi magát, csak a füle lehetne élesebb, sokszor nem hallja világosan Isten beszédét, de Isten jó, ilyenkor kicsit kiabál.

    Forrást, úgy hiszem, tudod.

    VálaszTörlés
  4. Egészen biztos nem vagyok a forrásban. Mintha az Utazás a koponyám körülből a Móni c. betét lenne.

    VálaszTörlés