Bejutottak

A honi közállapotokat remekül lehet jellemezni a tegnapi választás körülményeivel és eredményével.

1) Este hétkor nem lehetett lezárni az urnákat, mert a nem lakóhelyükön szavazók még hosszú sorokban várták, hogy élhessenek állampolgári látszatjogukkal. (Kifejezést kérésre külön megmagyarázom.) Hogyhogy? A Hivatal nem tudta, hányan fognak (máshol) szavazni? Vagy mi? Netán az állampolgári közönyre épített? Hogy majd százezren legyintenek, hogy úgysem mennek el szavazni?
Külön alpont a Rádió akkori műsora. „Igen... még mindig hosszú sorok állnak... hívjuk az OVB... munkatársunk... – púp-púp-púp  – Megszakadt a vonal... – Halló, itt vagyunk. Jó a hangulat. Néhány spanyol fiatal is itt van... nem tudják, mi az a Fidesz, de jól érzik magukat... lacikonyha is van”. Uhh!

2) Nyert a Fidesz, és bent van a Jobbik. Ez marha nagy baj. Jobbikék látszólag ellenzékben vannak, de ne legyenek illúzióink, ez az ellenzékiség annyira lesz az, amennyire szakszervezetek voltak a rendszerváltás előtti azonos nevű pártkinövések. Innentől a fékek gyakorlatilag ki vannak oldva, innentől bármit meg lehet csinálni, egészen a finomkodóan csak etnikai tisztogatásnak nevezett pogromokig. De hogy újra lesz Magyar Gárda, abban biztos vagyok.
Hogy a gazdasági életben mi lesz, arra csak tippem van. Úgy képzelem, a mostani programot sürgősen leállítják – mert azt a rossz fiúk csinálták –, az újjal viszont becsődölnek, így Magyarországból hamarosan afféle dél-amerikai diktatúra válik.
De a választás eredménye túlmutat a Parlamenten. Az, hogy egy fasiszta párt bekerülhetett, a választók mentális álapotát is mutatja.
Persze, minderre lehet mondani, hogy ez a képviseleti demokrácia, akire többen szavaztak, az kerül be, és a vesztést jó demokrataként emelt fővel el kell fogadni. Csakhogy én elsősorban nem jó demokrata akarok lenni, hanem félelem nélküli állampolgár.