Hogy értsük: adott egy kedves Hölgy, aki amúgy özvegy, és akivel Szőrfülű az interneten által megismerkedik, és jóban lesznek. Egyszer személyesen is találkoznak, de ennek nem túl nagy a jelentősége, a kapcsolat varázsát ugyanis éppen az adja, hogy elég távol élnek egymástól, nehéz lenne megszervezni a randikat. Így viszont ott az e-mail és a Skype, és ez talán még izgalmasabb. Úgy értem, Szőrfülűt arra emlékezteti, amikor (egy generációval feljebb) a rokonokat vagy a szerelmeseket messze sodorta egymástól a történelem, és a levelezésen kívül csak az interurbán beszélgetések (mint üveggolyók) maradtak. Volt (van) azért ennek valami fílingje.
Aztán egyszer a Hölgy bejelenti, hogy bocs, de neki lett valakije, de ha Szőrfülűt ez nem kámpicsorítja el, tartsák tovább is a kapcsolatot. Merthogy nem jó egyedül, és Szőrfülű – itt nem részletezett okokból – nem oldhatja magányát, úgyhogy bocs.
Szőrfülű először is hálás, hogy a Hölgy kihagyta a "maradjunk barátok" formulát. Másodszor pedig arra jut, hogy noha minden szeretet önző, ő most mégis az önzetlenséget választja, mert miért irigyelje a Hölgytől azt, amit ő maga nem nyújthat neki. Ennélfogva a kapcsolat marad a régiben.
Sőt, mintha valamelyest meghittebbé is válna. Talán ennek tulajdonítható, hogy az egyik szkájpolás után Szőrfülű versre fakad.
Vallomasom kameran at nezheted,
monitoron at fogom a ket kezed.
Angyalt fest a megabyte-os kepzelet,
s en leszek a virtualis vegzeted.
(De hova tunt el az osszes ekezet?)
Végül is a vers sokat elbír.
A gond csak az, hogy a fent említett valaki meglát valamit a Hölgy monitorán. Nem éppen a verset, hanem egy, a Skype-on küldhető érzelemfestő jelet. Erre írja a Hölgy – némileg igazságtalanul, de az most mindegy –, hogy "elég kellemetlen helyzetbe hoztál". Amire Szőrfülű újabb verset ír.
Ha valami rosszat tettem,
bocsásd meg. Én csak vetettem.
Vetettem és nem arattam,
csókodra éhes maradtam.
Az elsőt sajnálom, hogy nem én írtam. :D
VálaszTörlés