Megpróbálom a magam korlátozott eszközeivel csökkenteni ökológiai lábnyomomat. Az első lépések: leválni a nagy elosztókról. Ne kelljen a vizet és az áramot messziről elhozni, hanem próbáljuk meg helyben megszerezni őket. Nem mellékesen(1), miért fizessek azért, ami ingyen van? Ez, persze, így önbecsapás, lévén az ezt a szemléletet kiszolgáló infrastruktúra ma még meglehetősen drága. És nem mellékesen(2), ha leválok az elosztókról, az némileg csökkenti társadalmi-gazdasági-egzisztenciális kiszolgáltatottságomat.
Vizet mesterségesen előállítani még nincs módom, így marad a kút. Erre rácsatlakoztatva egy házi vízművet, egy egész háztartást szépen el lehet látni.
Amatőrizmusok: A kút nem mély, talajvizet tartalmaz, ami ivásra, főzésre nem alkalmas. Két vécé, mosógép, használati melegvíz, kerti csap OK; persze, ez sem csekélység.
A vezeték kiépítése olyan, hogy télen nem használható a rendszer. (A képen látható befőttes üvegek házi kovászolású uborkát tartalmaznak, az inkább elkészítem, mint megveszem elvet demonstrálandó.)
Ezzel szemben elektromos energiát magam is tudok termelni, jelen esetben a szél és egy méregdrága szélgenerátor segítségével.
Amatőrizmusok: a szerkezet nincs elég magasan, kimondottan erős, egyenletes szél kell, hogy megpörgesse a turbinalapátokat. A rendszer leggyengébb láncszeme az inverter (ez csinál a 24 V egyenfeszültségből 230 V 50 Hz váltakozófeszültséget), annyi a teljesítménye, hogy a világítást és a cirkó keringtetőszivattyúját meghajtja, de már a hűtőszekrénynél vagy egy hajszárítónál lekapcsol. De ez a tapasztalat kerülő úton szerződött meg, mert a generátor egyelőre nem termel annyi áramot, amennyi az akkumulátorokat feltöltené. (A képen látható ágak egy meggyfáéi, a miért vegyem meg, ha nálam is megterem elvet demonstrálandó.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése