Neki, akivel már

Látszólag már megszoktalak,

mint a rajtuk fekvő festményt

a tapasztalt, néma falak.

Mint a hajós az éles fényt.

Mint a malom önnön zaját,

mint cselló a ráfeszült húrt:

járulékos, mégis saját;

gyufa-láng, mit doboza gyújt.

De ha fél napig nem látlak,

már nem ízlik úgy az étel.

És amíg meg nem talállak,

emlék vagy. Fényképfelvétel.