A visszatért idő nyomában
Ha történetesen úgy alakul – illetve ne szórakozzunk már; szóval, úgy alakítjátok –, hogy három évtizednyi egymásról nem tudás után elmentek egy moziba, ahogy 31 éve is mentetek, és megnéztek egy új Woody Allen-filmet (ahogy 31 éve is megnéztétek az akkor új Woody Allen-filmet), és fogjátok egymás kezét, sőt, a lehetőségekhez képest egymáshoz is simultok, éppen úgy, mint 31 éve, és a végén egy diszkrét, szinte jelzésértékű csók után ámult döbbenettel tapasztalod, hogy ez aztán tényleg, hogy úgy mondjad, ingerületről ingerületre szakasztott ugyanolyan, mint 31 éve,
akkor
elgondolkozhatsz rajta, hogy az idő vajon egyenes vonalban halad vagy spirális pályán. Ez még afféle zseb-reinkarnációs élménynek is kicsit karcsú, de a maga mértékében elementáris.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése