A legfrissebb hoax II.

Mint az köztudott, ami a földben található (ásványok, régészeti leletek, víz stb.), az az államé. Akkor is, ha az adott terület természetes vagy jogi személy ingatlanját képezi.

Biztos forrásból tudjuk, hogy felmerült a lehetősége annak, hogy ezt a terményekre is kiterjesztik. Értsd: burgonya, sárga- és fehérrépa, hagyma, cékla stb. A dolog nem lesz kevésbé felháborító a beépített engedményektől. Mármint hogy

1. a beszolgáltatás adó és nem elkobzás jellegű, azaz nem 100 %-os, és
   
2. közhivatalt ellátó személyek (pl. polgármesterek) és országgyűlési képviselők számára mentesség adható (értsd: ellenzékineknek nem adnak).
   

Akinek fontos a jövője, gondolkozzék el ezen!

Az utolsó szabad hír

…legalábbis hosszú időre. Kivonatolt tartalma:

Aláírta a médiaszabályozásról szóló törvénycsomagot Schmitt Pál köztársasági elnök, a jogszabály kedden meg is jelent a Magyar Közlönyben. A közszolgálati médiumok összevonásáról és a felügyeleti hatóság átalakításáról szóló szabályokat július 22-én, utolsó ülésnapján fogadta el az Országgyűlés, a kétharmados módosításokat csak a Fidesz-KDNP képviselői támogatták. […] A törvény értelmében megszűnik a jelenlegi formájában a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) és Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT), összevonásukkal létrejön a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH). A hatóság egy autonóm államigazgatási szerv, amely a frekvenciagazdálkodás és a hírközlés területén részt vesz a kormány politikájának végrehajtásában. Önálló hatáskörrel rendelkező szervei az elnök, a Médiatanács, valamint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Hivatala. Elnökét – aki miniszteri illetményre és juttatásokra jogosult – a miniszterelnök nevezi ki kilenc évre, és korlátlan alkalommal újra kinevezhető. A hatóság elnökének Szalai Annamáriát nevezte ki Orbán Viktor miniszterelnök, szerdai hatállyal.
Az államfő által aláírt jogszabály kimondja azt is, hogy a három közmédium és az MTI a jövőben zártkörűen működő nonprofit részvénytársaság lesz; a négy önálló részvénytársaság - az MR Zrt., az MTV Zrt., a Duna TV Zrt. és az MTI Zrt. - mindegyike a Közszolgálati Közalapítvány tulajdonában levő egyszemélyes részvénytársaságként működik. A részvénytársaság ügyvezetését vezérigazgató látja el, az ellenőrzést közös Felügyelő Bizottság végzi. (Forrás: index.hu)

Ez egészen rosszul hangzik. Jó úton vagyunk a dél-amerikai diktatúramodell felé. Megjegyzem, ezt már hónapokkal korábban is mondtam, de nem érzek semmi örömöt, hogy a dolog bejönni látszik.

Még szerencse

Két férfi beköszön a kapun. Az egyik, hogy tudom-e, mit jelent az isteni név. A másik aktatáskából előhúz valami szép, színes prospektust, olyan térítőizét. Mondom, köszönöm, de nálunk már le vannak fektetve az ideológiai alapok. Úgyhogy, ha egyéb tárgy nincs…
– Semmi baj – mondja amaz mosolyogva.

Frappáns mondat a frusztráció leküzdésére

Ha nem, hát nem.

Mit mond a formális logika?

Egyre több barátomon, ismerősömön, munkatársamon veszem észre a következőt. A hétköznapi életben, a szakmai vagy magánszférában értelmesen, okosan nyilatkozik meg, a problémákat gyorsan megoldja. Mihelyt azonban politikáról vagy azzal kapcsolatos dologról van szó, butaságokat kezd beszélni.

Következtetés?
A politikához nem kell intelligencia.

Lócitrom a tányéromon

Osztálytalálkozó

Nem kerek évforduló, nem jeles nap. Összejöttünk csak úgy, Ellánál. Így aztán kevesen is voltunk. Ott volt István és Gabriella; mókás, hogy egy-egy válás után egymásra találtak, holott a gimiben mintha nem különösebben érdekelték volna egymást. Ott volt Alíz, a két Kriszta, később befutott Edit, és ott volt Tamás. Kellemes csevej, szolid eszem-iszom. (Ellának és férjének ezúton a is legnagyobb köszönet a fölséges kajáért.) A véletlen úgy hozta, hogy a társaság zömét orvosok tették ki, de ettől a beszélgetés nem lett zavaróan egysíkú vagy szakmai.
Aztán megérkezett Lajos. Nélküle nem születne meg ez a bejegyzés, mert azt gondolom, (társadalom)pszichológiával, rokon tudományokkal foglalkozóknak tanulságos lehet.
A gimiben Lajossal jóban voltam (ez fontos), de érettségi után megszakadt a kapcsolat. Én még jól jártam, mert volt, akit levélben küldött el, egészen furcsa okokra hivatkozva.
Szóval, jött Lajos.
– Szőrfülű, rólad álmodtam, borzalmas volt. Kérlek, ne csináld ezt többet!
Ez volt az entrée, ami még, mondjuk, belefért a „humoros” kategóriába. A továbbiakban megtudtuk tőle, hogy az osztályból Gézának volt a legnagyobb a farka, hogy Metaxát csak buzik isznak; hogy hogyan is történt a katonaságnál, amikor valaki a székletével nem talált bele pontosan a vécébe. Elmondott továbbá egy feleséges-kecskés-menstruálós viccet.
Személyre szólóan: emlékszem-e, amikor angolon áttoltam neki a pad alatt egy saját, kétsoros verset. (Dicséretére legyen mondva, hibátlanul idézte.) Meg amikor egy zeneművemet lenyomtam a torkukon, ezt sosem bocsátja meg. (A zeneművet nem én nyomtam le a torkukon, egy iskolai rendezvényen – melyen kötelező volt részt venni – hangzott el. Egy 17 éves, nem zseniális, kifejezésében utat kereső gyerek darabja volt, egy meghalt tanár emlékére.)
Meg: ejha, milyen nagy a pocakom.
Több kérdés vetődik föl. Kell-e, és ha igen, lehet-e kezelni a helyzetet? Elküldeni a fenébe? Az nem kezelés, és alaposan snassz is. Együtt röhögni vele (más szóval, partnernek lenni az alázásban)? Látszólag elegánsan (valójában bambán) nem reagálni? Nem tudom.
És fölmerült a kérdés, vajon a többiekre lehet-e számítani ebben a helyzetben. Külön-külön többen éreztették, hogy azért ez ciki, de testületileg… Igaz, abból sem kérnék. Még a gimiből van tapasztalatom, milyen az, amikor a fél osztály testületileg lép föl.
Hát, így.
Aztán elköszöntem, mondtam, hogy jól éreztem magam, élmény volt veletek.
– Kár, hogy ezt mi nem mondhatjuk el veled kapcsolatban – felelte Lajos.