Nem akarok túl sokat írni az elmúlt hétvégi bayeriádáról, a szervezők, fő megszólalók személye, az ott jelenlévők közölt és tényleges létszáma mind önmagáért beszél.
Pusztán a dolog ténye rém groteszk: egy – akár legitim választások, akár puccs eredményeként létrejött – kormányzat mellett tüntetni, ez olyan, mint anno a szakszervezetek voltak.
Meg persze, Karinthy gondolatai jutnak eszembe arról a fajta emberről, amelyik a (hierarchiában bőven felette lévő) másiknak kőkemény elszántsággal az arcába néz, hogy „tekintetes uram, már megbocsásson, de én bizony megmondom tekintetes uramnak, egyenesen a szemébe, hogy bizony, ragyogóan vezeti ezt az uradalmat!”.
(Az idézet nem szó szerinti, de ugye, értjük.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése