Budakeszi külső határában megelőzött, a záróvonalat átlépve. Rávillantottam, hogy azért mégis. Erre rögtön nem lett neki sürgős, hanem lényegében lépésben kezdett haladni előttem. Mer' ő megmutatja a köcsög mazsolának, aki vagyok, hogy rá nem lehet villogni büntetlenül. Egyszer még kajánul jobb irányjelzőzött is (="most megelőzhetsz, ha akarsz"), amely jelzésnek ha bedőlök, garantált a frontális ütközés a szembejövővel. Aztán ezt a lassúskodást így játszottuk Páty egyik legutolsó keresztutcájáig. Megelőzni nem volt alkalom, és nyilvánvaló is volt a számomra, hogy ha megkísérlem, belegyorsít.
Ezek után követtem, míg meg nem állt, mindketten kiszálltunk a kocsiból. Én előkaptam belépőkártyámat, amit rendőrségi szolgálati igazolványnak nézett. Igazoltattam, közöltem vele, hogy a záróvonal átlépése szabálysértés, és óvodás viselkedés, amit a figyelmeztetésem után művelt.
Jaj, ne haragudjak, stersszes napja volt, isten bizony nem szokott ő ilyet csinálni, és ha a dolgot, khm, magunk között le tudnánk rendezni, ő nyitott volna minden megoldásra. Oké, mondtam, adjon, amennyit jónak lát. Satöbbi.
(A pirossal szedett rész a fantázia szüleménye.)
Dühítő lehetett!
VálaszTörlés