A fedezet nélküli bornírtság

Mostanra már tele a háló a családon belüli erőszakkal, illetve a felháborodással annak kezelésén. Ezek a Vargák nem nagyon jönnek be a Fidesznek.

Mármost nekem csak három kérdésem lenne az ügyben.

1) Mit csináljanak a családon belül erőszakot elszenvedett gyermekek? Korukra és nemükre való tekintet nélkül ők is szüljenek néhány következő gyereket?

2) Bonyolult dolog lenne belemenni abba, hogy ki számít magyarnak, de hát Varga és Karvalics képviselőket az aggodalom motiválta, hogy fogy a magyar. Naszóval, hogy mi a helyzet a roma családokkal? Ott igen gyakori az elvárt szaporulat, sokszor túl is teljesül, de alig hiszem – borítékolom –, hogy ezekben a családokban szignifikánsan kisebb volna a családon belüli erőszak. Vagy ők nem igazán magyarok? (Mondjuk, egy biztos: a szaporulat nem védi meg a romákat a családon kívüli erőszaktól.)

3) És tessék mondani – már ha a problémakör eszement tenyérbemászóságán túllépünk –: Varga és Karvalics képviselő mennyit lobbizott a javaslatuk realizálhatóságáért? Úgy értem, mennyit izmoztak azon, hogy egy családban csak a férj keresetéből meg lehessen élni. Mert amíg a dolognak ez a része nincs megoldva, addig ne ötleteljünk baromságokat, pofát súlyba.

(Lapzárta után jutott eszünkbe. Utána kéne nézni, Varga képviselőnek hány gyereke van [persze, egy családon belül], és ha kevesebb mint... akkor a következetesség vélelmével feltételezhetjük, hogy nejét rendszeresen bántalmazza.)