Volt egy névnap

a közelmúltban, ennek alkalmából készült az alábbi. Szorított az idő, úgyhogy nem egészen az lett a végeredmény, aminőt elvártam. Úgy is mondhatnám, ez nem végleges változat, csak hát tudom, nem fogom tovább csiszolgatni.

Amíg te a hajó tatján

kémleled a sós habokat,

én szívesen megmutatnám

kikötőnket, városomat.

Jobbra fordulsz, itt a templom,

előtte a széles főtér.

Balra (vagy még messzebb, nem t’om)

korcsma, hová harminc fő fér.

Tovább megyünk, ott a piac.

Nem tér, hanem széles allée.

Mennyi stand és mennyi kioszk!

Bográcsokban fő a hallé.

Kiabál a sok-sok árus,

nagy a lárma, nagy a ricsaj,

és ha étel hullik, máris

ott kering sok éhes sirály.

És a girbe-gurba utcák!

Tanúi letűnt koroknak.

Mintha fel a hegyre huznák,

szeszélyesen kunkorognak.

Látod a sok mokány házat?

Némelyikbe úgy bemennék

megszemlélni a favázat,

mit barnára fest az emlék.

Amíg te kibontott hajjal

figyeled a sós habokat,

s incselkedsz a delfinrajjal,

félbehagyom leltáromat.

Én tervezek, de te végezz!

Vond le lassan vitorládat,

készülődj a kikötéshez:

már elég ideje várlak.